Már lassan 6 éve, hogy fiatal tervezők és alkotóművészek közösen hozták létre saját alkotóműhelyüket a Kálvin téren, én pedig lassan 4 éve sétáltam el mellette heti rendszerességgel úgy, hogy észre sem vettem, micsoda oázis rejtőzik a kínai étterem, a Copyguru, nameg a Hipster Hostel szomszédságában. A Flatlab ötlete 2011-ben valósult meg többek között Kasza Emesének, Geréby Zsófinak, és Szőke Gergőnek köszönhetően.

A higanyszálak egyre magasabbra kúsznak, a nap egyre melegebben pirítja arcunkat, testünket egyre kevesebb ruharéteg borítja, én pedig egyre kevésbé tudok megmaradni a négy fal között. Így március vége felé már annyira jó idő van, hogy egy keddi napon úgy döntök, az ebédidőmet nem otthon, a sötét albérletben töltöm el, hanem a Nemzeti Múzeum népszerű lépcsőjén.

Európa többi nagyvárosához hasonlóan már Budapesten is százszámra találhatunk bioéttermeket, termelői piacból viszont egy fokkal szerényebb a kínálat. Különösen igaz ez Józsefvárosra, ahol ilyen-olyan piac ugyan még akad is, ezeknek azonban nincs sok közük az igazi, klasszikus értelemben vett piacokhoz. Így ha megbízható forrásból származó idénygyümölcsökre és –zöldségekre vágyunk, másfelé kell körülnéznünk. Ekkor jöhet képbe a Szatyorbolt, ahol az idénytermények mellett különféle magyar kistermelők termékeiből is válogathatunk.

Mi is lehetne jobb annál, mint a régóta várt tavaszi napsütésnek örvendezve a szabadban tölteni a délutánt és csevegni egy jót egy rég nem látott ismerőssel?  A nyüzsgő helyiekhez és turistákhoz hasonlóan bolyongok, hogy kiülős helyet találjak a kerületben, így bukkanok rá a hangulatos Lumen Kávézóra.

A költészet világnapján egy teljes napig minden vers, legyen az saját vagy ismert, kávéházi fizetőeszközzé válik. A nyolcadik kerület néhány kávézója is részt vesz a kezdeményezésben, így március 21-én a József körúton lévő népszerű Stex-ben is elég egy idézetet felmutatnod kedvenc kávédért.

A second-hand és vintage boltok virágzó reneszánszukat élik épp, és ez a trend bizony Budapestet is elérte. Már rég magunk mögött hagytuk a turkálóból öltözni ciki gondolatot, és átvette helyét az egyedi ruhák és kiegészítők iránti emésztő vágy. Az alacsony árak mellett az sem elhanyagolható tény, hogy a turiból beszerzett ruháid biztos nem jönnek veled szembe az utcán, azoknak egyénisége és története van. Na, a Víg utcai Konfekció pont ilyen: egy pöttömnyi helyen igényes cuccok között bogarászhatsz, és még a pénztárcád is megköszöni.

Voltak, akik egyszerre két kokárdával, mások rajzokkal, kardjátékkal, gyöngyfűzéssel, zeneszóval, és tánccal ünnepeltek március 15-én délután, a Teleki téren. Ugyanis Józsefvárosban a délelőtti, Horváth Mihály téren megrendezett kerületi ünnepség, és Orbán Viktor Nemzeti Múzeumnál tartott beszéde után a családoké volt a főszerep. 

A körülöttem álló sípolók nyálcseppei pöttyözik fényképezőgépem kijelzőjét, és mintha mindenki suttogna. Pedig nem, csak én hallok még mindig tompán. Juhász Péter és az Együtt bizony lelkiismeretesen kifütyülte a március 15-e alkalmából a Nemzeti Múzeumnál ünnepi beszédet tartó Orbán Viktort.

A veszekedés, szitkozódás, sípolás és ujjal mutogatás jellemezte idén is a március 15-ei nemzeti ünnepet. A Nemzeti Múzeumnál tartott ünnepség a pártpolitikai összetűzések színtere volt, a ’48-as forradalomról és a márciusi ifjakról kevés szó esett.

forrás: Hands Up Nauru Facebook oldal

Papás-mamás macsóskodás, öntudatra ébredt feminista anya, családon belüli erőszak, avagy mit lát és vesz át a gyermek szülei viselkedéséből egy háborúk árnyékában lévő szerb városban? Biljana Srbljanovic szerb drámaíró legjátszottabb, Családtörténetek című darabját az Aurórában vitte színre a Hands Up Nauru társulat március 12-én, vasárnap este.