Voltak, akik egyszerre két kokárdával, mások rajzokkal, kardjátékkal, gyöngyfűzéssel, zeneszóval, és tánccal ünnepeltek március 15-én délután, a Teleki téren. Ugyanis Józsefvárosban a délelőtti, Horváth Mihály téren megrendezett kerületi ünnepség, és Orbán Viktor Nemzeti Múzeumnál tartott beszéde után a családoké volt a főszerep.
A korhű ruhába öltözött isaszegi huszárok ágyúval várták a Teleki piac felől érkezőket, akik többek között lovakat simogathattak, már ha az állatokkal félórát szelfiző anyuka ezt épp hagyta nekik. A kitartóbbak azért végül közelebb tudtak kerülni a lovakhoz, akik viszont megunták a reménytelen várakozást, a hagyományőrző kézműves foglalkozások felé terelhették gyermekeiket. A kötélverés mellett (amihez az alkalomhoz illően nemzeti színű fonalat használtak) a kisfiúk számára barkácsolási lehetőséget nyújtottak a sátorban. Ők itt fakardokat tudtak együtt készíteni, a kislányok pedig gyöngyös kokárdákat fűzhettek. Sokan, fittyet hányva a nemi sztereotípiákra, kipróbálták mindkettőt, majd fiúk és lányok együtt vívták párbajukat a tér számos pontján a kardok segítségével.
A teleki téri szélcsatorna erős lökései kis híján szabotálták „Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei” rajzpályázatának díjkiosztóját, ráadásul valaki egy névelírással meg akarta fosztani a Pitypang Óvoda kis Lilláját munkájának elismerésétől, de szerencsére Sántha Péterné, Józsefváros alpolgármestere ura volt a helyzetnek, így végül minden díjazott átvehette a neki járó oklevelet és ajándékcsomagot. Az alpolgármester végül jó szórakozást kívánt a megjelenteknek, azonban a hátam mögött ezzel párhuzamosan keserves sírásra lettem figyelmes: ekkor már biztos volt, hogy a kardpárbajban az ötéves-forma kisfiú húzta a rövidebbet. Ezt nem is hagyta szó nélkül, cifra szófordulatokkal sírta el bánatát édesanyjának. Ez persze láncreakciót indított el, a mellettem álló édesanya ugyanis a sajátjára parancsolt, hogy húzza a sapkát a fülére és forduljon előre, nehogy a végén még megkedvelje ezt a számára újszerű véleménynyilvánítást.
Miután mindenki megnyugodott, a Józsefvárosi Cigányzenekar tagjai kezdtek hangolni a színpadon. Művészeti vezetőjük, Kathy Horváth Lajos kiváló és érdemes művész remekül felkészítette a muzsikusokat, de a hangosítás kezdetben igencsak megnehezítette az egységes és kellemes hangzást. Végül azonban a számomra kedves muzsika nagy sikert aratott a látogatók körében. A hűvös és szeles idő ellenére kitartottak a Vasas Néptáncegyüttes tagjai is, akik szintén nagyszerű műsorral szórakoztatták a Teleki térre érkező vendégeket.
