A költészet világnapján egy teljes napig minden vers, legyen az saját vagy ismert, kávéházi fizetőeszközzé válik. A nyolcadik kerület néhány kávézója is részt vesz a kezdeményezésben, így március 21-én a József körúton lévő népszerű Stex-ben is elég egy idézetet felmutatnod kedvenc kávédért.
Március 21-e nemcsak a csillagászati tavasz kezdete, hanem az ezredforduló óta a Költészet Világnapja is, amit minden ország a saját eszközével és módján ünnepelhet meg. A „Pay With a Poem”, vagyis „Fizess Verssel” kezdeményezés mögött a bécsi kávéházi kultúra nemzetközi nagykövete, Julius Meinl áll.
„Egy vers a mai napig feltöltődést, iránymutatást, vagy akár kikapcsolódást nyújthat, főképp akkor, ha egy finom kávé társaságában olvassuk, vagy éppen írjuk. Oszd meg velünk gondolataidat vagy kedvenc verssorodat a Költészet Világnapján, s a kávét mi álljuk!”
- áll a magyar Facebook-esemény alatt, ahol a résztvevő éttermek és kávézók listáját is megtalálod. Így tehát egy teljes napig a kedvenc ismert vagy saját verseddel, idézeteddel fizetheted ki kávédat.
Két dolgot imádok: a verseket és a kávét. Számomra tehát nem volt kérdés, hogy ezen a napon az utóbbiból annyit tolok be, amennyit csak elbír a gyomrom. A József körúton lévő Stex Házban a nap utolsó cappuccinojára cserélem kedvenc Radnóti versemet, a Hetedik eclogát. Ahogy az összes résztvevő kávéház és étterem bejáratán, úgy a Stex ajtaján is plakát hirdeti, hogy a mai napon bizony ingyen hódolhatunk bűnös élvezetünknek, a kávénak. Amint egy barátommal elfoglaljuk helyünket az egyik ablak mellett, máris jön egy felszolgáló, kezében külön erre az alkalomra készített cetlikkel és ceruzákkal – nem mi vagyunk az elsők, akik ma a pénzt versre cserélik. Kedvesen tájékoztat, hogy a mai napon espresso, cappuccino és latte a választék. Egy barátom korábban azt mondta, a kiszolgálás modortalan és mogorva, de erre máris rácáfolnak, ma mindenki mosolygós – talán az első igazi tavaszi nap is rásegít erre.
Míg elkészítik a kávét, mi szorgosan írjuk a papírra választott verseinket. Mivel a Hetedik ecloga elég hosszú, a cetli pedig nem túl nagy, én az utolsó, kedvenc versszakomat választom.
Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok,
horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már
ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.
Ha pedig azt gondolnátok, hogy a versírás csak a profiknak való, ez a videó akár még az ellenkezőjéről is meggyőzhet. A kísérletben résztvevőktől azt kérdezik, költőnek-e gondolják magukat, amire egy határozott nem a válasz mindenkitől. A többit nézzétek meg ti!
A nap még nem ért véget, éjfélig egy versért cserébe bárki ihat ingyen kávét, csak előtte ne felejtsétek el átböngészni a résztvevő helyek listáját!
Ha pedig versinspiráció kéne, összeszedtük a Neked Nyolc blog szerzőinek néhány kedvenc költeményét, amikből kedvetekre válogathattok!
roska kedvencei:
William Blake: Tigris
William Ernest Henley: Invictus
Sir Walter Raleigh: Színpad a világ
Dylan Thomas: Do Not Go Gentle Into That Good Night
Szabó Lőrinc: Versek a havasról II. (Ébredés)
mardora kedvencei:
József Attila: Keresek valakit
József Attila: Eszmélet
Juhász Gyula: Szerelem
Ady Endre: Emlékezés egy nyár-éjszakára
Szabó Lőrinc: Semmiért egészen
Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani
Radnóti Miklós: Tétova óda
William Wordsworth: I Wandered Lonely as a Cloud
vmono kedvence:
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
presijudit kedvencei:
Ady Endre: Félig csókolt csók
József Attila: Óda
József Attila: Kopogtatás nélkül
Juhász Gyula: Anna örök
Radnóti Miklós: Hetedik ecloga
Cesare Pavese: Jön a halál
Sylvia Plath: Mad Girl’s Love Song
