A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tanulhatna vidéki kollégáitól a kölcsönzési értesítések beállítását illetően, de úgy tűnik, egyelőre nem szeretné megkönnyíteni a felhasználók számára a dolgot. Egy kis utánajárással azonban elkerülhető, hogy a feledékenyebb kölcsönzőknek még fizetniük is kelljen. 

[címlap forrása: 360x180fok.blogspot.hu]

2014-ben, amikor a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szolgáltatásait rendszeresen igénybe vevő néhány felháborodott fiatal peticíót indított a kölcsönzött könyvek lejárati idejének tájékoztatásáért, csak mosolyogtam, hogy ennyire csak nem lehet nehéz figyelni néhány könyv visszavitelének határidőjére. Persze bárkivel előfordulhat, hogy mégis megfeledkezik róla. Így történt meg velem is, hogy a könyvespolcomon egy Krasznahorkai és egy József Attila példány a megengedettnél tovább időzött. Egy idő után jött is a postai értesítő a többezer forintos késedelmi díjról, így másnap igyekeztem is a könyvtárba, hogy rendezzem a tartozást.

Egy kis bölcsész matekkal ki is számoltam, hogy mennyi lesz az annyi, de fizetéskor meglepődve konstatáltam, hogy ezt az értesítőt bizony valami királyi posta szállíthatta, mivel a több, mint kétezer forintos tartozás mellé felszámoltak 410 forint postaköltséget is. Mit volt mit tenni, természetesen kifizettem, és mivel a hölgy a pult másik oldalán még rám nézni sem volt hajlandó a procedúra alatt, így nem volt merszem firtatni a témát.

Első körben a magas összegű értesítő eredetének utána, és kiderült, hogy a levelet ajánlottan adták fel, amit az árból nyilván ki lehetett következtetni. Ezután persze felmerült bennem a kérdés, hogy miért akkor, amikor már ekkora tartozást halmoztam fel, miért nem például a késedelmi szakasz első hetét követően? Kezdtem teljesen úgy érezni magam, mint azok az emberek, akiknek a hatalmas problémáján néhány éve csak mosolyogtam.

A könyvtár honlapján minden tájékoztatást megkaphatunk a kölcsönzéssel kapcsolatban, a lejárat utáni értesítést is beleértve:

„Ha mégsem sikerült elkerülni a tartozást: a lejárt dokumentumok visszahozatalára a lejárattól számított 18. naptári napon, eszközök esetében a 7. naptári napon ajánlott levélben szólítjuk föl az olvasóinkat. Ekkor még mindig van 39 napja arra, hogy visszahozza a könyveket, s csak a késedelmi díjat és a postai értesítés díját kell kifizetnie. A könyvtár a felszólítások után közjegyzői fizetési meghagyásos eljárást indít.”

A nagy kérdés viszont mégiscsak az, hogyha a vidéki, tízezres lélekszámú szülővárosom könyvtárának rendszere tud értesítést küldeni a lejárat előtt, akkor a főváros egyik legnagyobb és legforgalmasabb könyvtára miért nem rendelkezik ezzel a mai világban hihetetlenül bonyolult és körülményes szolgáltatással?

A honlapon erre is találunk választ. Bár az fszek-ben alanyi jogon nem jár az értesítés, azért aki nagyon szeretné, emellett pedig van kedve és türelme ezzel szórakozni minden alkalommal, amikor kikölcsönöz egy könyvet (pláne a vizsgaidőszak előtti nagy hajrában), az be tudja magának állítani. Csupán egy dologra lesz szüksége:

„Egy igen egyszerű módszerrel lehetőség van rá, hogy a könyvek lejárati határidejét soha többé ne felejtsük el. Az e-mail-értesítéshez nincs másra szüksége, mint egy Gmail-fiókra.”

Azt hiszem, akkor már egyszerűbb, ha beállítunk egy emlékeztetőt a telefonunkban, de az biztos, hogy a könyvtár megoldása nem feltétlenül méltó méreteihez és hírnevéhez.