Józsefvárosi helytörténeti kalandozásunk első állomása a Kerepesi temetőben található Munkásmozgalmi Panteon, ami az ötvenes évektől a rendszerváltásig a magyar kommunisták egyfajta szentélyeként működött.

(címlapkép forrása: fortepan.hu)

A nyolcadik kerület máig szerves és megkerülhetetlen része a Kerepesi temető, ami a Fiumei úton található. A sírkert 56 hektáron helyezkedik el, és a körülbelüli másfél évszázados működése alatt számos nevezetes hallottat temettek ide. Mióta 1885-ben dísztemetővé nyilvánították, főként a mindenkori politikai elit reprezentatív sírkertjeként működik, így pedig valamennyi rendszer megpróbálta azt a saját képére formálni, saját halottaik kultuszhelyévé tenni. Minden politikai berendezkedés kialakított egy-egy kultikus területet, így jött létre a Munkásmozgalmi Panteon is.

A kommunista kripta megismerésének történetében segítséget nyújtanak Apor Péter és Tóth Vilmos neten is fellelhető tanulmányai, amikből kiderül, hogy a Munkásmozgalmi Panteon létrehozásának célja minden bizonnyal az volt, hogy minden jelentős kommunista személy sírját egy helyre gyűjtsék össze. Kialakításának terve még 1949-ben fogant meg Rákosi Mátyás fejében. 1952-ben a Kommunista Párt nemzeti sírkertként lezárta a temetőt, közember nem temetkezhetett oda. Az emlékmű hivatalosan 1959-ben született meg, amikor felavatták a legjelentősebb és legnagyobb részt, a Munkásmozgalmi Mauzóleumot, ami hamvasztási urnákat tartalmazott. Az épületet Körner József tervezte 365 urna számára, amiket a Zsolnay-gyár készített, de a rendszerváltásig csak 75 került ide. Ezek egyszerű fekete kerámia urnák voltak, mindenki ugyanolyat kapott. A Panteon részének számított még egy parcella a mauzóleum mellett a kevésbé jelentős személyiségek sírjainak, ezen kívül még négy egyéb parcella és egy úgynevezett hősi parcella is. Végső formájában a Munkásmozgalmi Panteon kb. ötszáz sírból tevődött össze, és a Kommunista Párt egyfajta szentélyeként működött.

A Panteonban az urnák, sírhelyek és feliratok elhelyezése is gondosan meg volt tervezve, mindennek pontosan kimért helye volt: szigorú hierarchia uralkodott ideológiai és pragmatikus megfontolásokon alapulva. Bár már az nagy dicsőséget jelentett, ha valaki bekerült a panteonba, a mozgalom meghatározóbb személyeit meg kellett különböztetni a többitől. A Párt vezetői eközben saját temetésük körülményeiről is határoztak, arról, hogy ők hova kerüljenek majd. A felső szinten helyezték el a legkiemelkedőbb személyek hamvait, az alsó szintre a kiemelkedő személyek urnái kerültek, az egyes szinteken belül pedig még azt is szabályozták, ki kerül a kiemeltebb helyekre és ki kap csak másodrangút.

Mivel a Panteon csak az urnáknak adott helyet, a koporsókat máshova kellett helyezni, azok elhelyezésében szintén nagy szerepet játszott a hierarchia: a mauzóleummal szembeni sírsétány felelt meg az első szint rangjának, az oldalparcellák pedig az alsó szintnek. Ezek nem valódi sírok voltak, csak emléktáblák. Amelyik emléktábla közelebb esett a mauzóleumhoz, az számított előkelőbbnek.

forrás: fortepan.hu

A Panteon előtt hat oszlop található, amin – ugyanúgy, ahogy az urnacsarnokban is – a halottak neveit időrend szerinti csoportokba rendezték el, aminek célja a munkásmozgalom különböző korszakainak időrendi megjelenítése volt. Így az elsőket a munkásmozgalom úttörőinek nevezték, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a Tanácsköztársaság és az illegális kommunista párt képviselői következtek, végül pedig az 1956-os forradalom elleni harcosai és a szocialista Magyarország munkásmozgalmának halottai zárták a sort. A nevek azonban nem egyedül álltak, hanem egy megszakítatlan sorban, ami számukra a kommunizmus örökkévalóságát teremtette meg, így pedig arra utaltak, hogy a kommunisták mint egyének meghalhattak, de a kommunizmus soha. A mauzóleum homlokzatán pedig „A kommunizmusért, a népért éltek” jelmondat olvasható.

forrás: fortepan.hu

A munkásmozgalmi sírsétány mindkét oldalát 1959-ben nyitották meg, és olyan halottakat hoztak ide, mint József Attila vagy Rajk László, de 1990 után őket a családjuk aztán ki is emelte a kényelmetlenné vált közegből. Ide temették 1989-ben Kádár Jánost is, ami a temető egyik leglátogatottabb sírhelyének számított. 2007-ben aztán ismeretlenek kiásták a sírját és elvitték a csontjait a koponyájával együtt.

A rendszerváltás utáni években előfordultak törekvések arra, hogy felszámolják a Munkásmozgalmi Panteont, de ez végül sosem valósult meg. A 365 urnahelyből majdnem háromszáz betöltetlenül áll.  Egy rendszer meghalt, és ebbe a kriptába még holtában sem akar költözni senki.