a nyolcker tematikus blogja

Neked nyolc?

Neked nyolc?

Rétesbolt anno 1926 – avagy hogyan szerettem meg a rétest

2016. november 20. - roska

 

reteshaz6401.jpg

A Veri az ördög a feleségét című magyar filmben rengeteg paraszti gasztrojelenet van, de mindközül a legemlékezetesebb talán maga a főzés. Pásztor Erzsi lestrapált Kajtárnéja készíti a sokfogásos ünnepi ebédet Vetró elvtárséknak, ekkor még nem tudva, hogy az elvtárs gyomorbajos, és nem eszik. Nagy a sürgés-forgás a család konyhájában, folyik a bor és a pálinka, a becsiccsentett asszonyságok pedig nagy elánnal nyújtják és töltik a rétest. Ezen a ponton ért a felismerés, hogy én úgy igazán nem is ettem még rétest, nálunk ugyanis ez valahogy kimaradt a családi gasztrokánonból. Így hát mikor hallottam róla, hogy van egy remek rétesező a nyolcadik kerületben, ami ráadásul kilencven éves hagyománnyal rendelkezik, úgy döntöttem, mindenképpen ki kell próbálnom.

 

 A nemes egyszerűséggel csak Rétesbolt anno 1926-nak keresztelt ület a Vas utca elején bújik meg, nagyjából a Színművészeti magasságában. Az utca felől egészen aprónak tűnik az üzlet, ami belülről azért tágasabb, köszönhetően a pult felett kialakított galériának. Nem sokat ötleteltek a berendezésen sem, pár műbőr borítású szék és fotel asztallal, egyszerű faburkolatú pult. Egyértelmű, hogy nem csomagolás számít, hanem a minőség, nem a bolt a lényeg, hanem amit benne kapni. A legtöbben feltehetően úgyis elvitelre kérik a réteseket, én is így tettem.

reteshaz6402.jpg

Belépéskor kedvesen köszönt rám a pultos lány, aki aztán afelől érdeklődött, hány rétest vinnék el, mert csomagolásnál nem mindegy. A rétestésztát helyben készítik, nyújtják és töltik, összesen 16 féle ízben. A recept nem változott az 1926-os nyitás óta – ami egyébként, mint megtudtam, nem erre az üzletre vonatkozik, hanem magára a vállalkozásra, amit a mostani főnök apósa és anyósa nyitott meg 90 éve, és azóta kisebb megszakításokkal folyamatosan működik. Jelenleg a 8. kerületi Vas utcában, illetve a 13. kerületben, a Lehel utcában van üzletük.

Az említett 16 íz között akadnak egészen extrák is (ananászos, körtés-karamellás, tejberizses-csokis), én azonban kezdő rétesezőként maradtam a sztenderd ízeknél, és egy-egy almás, túrós, valamint meggyes-mákos rétessel tértem haza, hogy aztán kezdődjön a teszt.

reteshaz6400.jpg

Amint beleharaptam az elsőként kiszemelt szeletbe áldottam pillanatnyi döntésem, hogy nem kértem rá porcukrot. Ugyanis az pont annyira volt édes, hogy kellemes legyen, ha plusz cukor került volna rá, nem biztos, hogy meg bírtam volna enni az egészet. Így is felesben ettük a réteseket tesómmal, és azt kell, hogy mondjam, másfél, maximum kettő darab bőségesen elég belőle. A tészta nagyon finom volt, a felső rétegek kellemesen ropogósak, míg az alsóbbak omlósan vajasak. És a töltelékek is egészen remekek voltak. A fahéjas almás püré egészen hasonlított ahhoz az ízvilághoz, amit nagymamám házi almás pitéjénél megszoktam, a túrónak valódi túró íze volt, kellően fanyarkás, amit jól egyensúlyozott a cukor édessége. A legjobban talán mégis a meggyes-mákos ízlett, ami nem meglepő, tekintve, hogy alapból is elfogult vagyok a mákos dolgok iránt, és tényleg nagyon-nagyon rendben volt a rétes.

Egyébként ár-érték arányban egészen verhetetlen az üzlet, 270 Forintba kerül egy testes szelet, amiből tényleg legfeljebb kettőt, maximum hármat tud megenni az ember. Szóval, ha eddig nem is lehettem biztos benne, hogy szeretem-e egyáltalán a rétest, most határozottan válasz kaptam rá. És még biztosan vissza fogok térni ebbe a kis üzletbe.

A bejegyzés trackback címe:

https://nekednyolc.blog.hu/api/trackback/id/tr8111973564

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása