Rejt/Jel/Képek ’56 – A forradalom titkos művészete címmel kiállítás látható a Nemzeti Múzeumban az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából. A forradalom híres és névtelen szereplőinek eddig nem látott, eltitkolt műalkotásait, visszaemlékezéseit bemutató kiállítás november 13-ig tart nyitva, és keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között látogatható. A belépőjegy felnőtteknek 1400 Ft, a 26 év alattiaknak 700 Ft.
A Rejt/Jel/Képek ’56 kiállítás szerintem azért egyedi, mert a forradalom résztvevőinek érzelmeit, élményeit megragadó műalkotásokat mutat be. Annak ellenére, hogy a kiállított tárgyak önmagukban is történelmet mesélnek, jól felépített díszletben láthatóak. Ez azonban nem zavaró, sőt, hozzám közelebb hozta a történteket.
Az első terem piros-fehér-zöld színű falain lövésnyomok láthatóak: itt az október 23-ai forradalom legfontosabb eseményeit mutatják be fényképeken, rajzokon. Érdekes volt nekem, hogy a képeken kívül utazóládákban állítottak ki a magyaroknak küldött Vöröskeresztes adományokból (rizs, ömlesztett sajt), és eredeti naplóbejegyzéseket is. A második terem falai vörös színűek „Ruszkik haza!” felirattal: itt a forradalom utáni napok, hónapok eseményeit és a forradalom hatásait ismertetik. A díszlet- bőröndök, szögesdrót, határátlépés, illetve Nagy Éva menekülttáborokban készült portréi (Arcok a lágerben) által beleképzelhettem magam a menekülők helyzetébe. Szintén ebben a teremben vannak Amberg József akvarelljei a szétlőtt Józsefváros utcáiról. Rám ezek a képek voltak a legnagyobb hatással, mivel az aprólékos, precíz kidolgozásuk miatt életszerűen adják vissza a romos utcák látványát. A harmadik, fekete színű teremben egy ’57-es múzeumi kiállításra hamisított, ’56-ot ellenforradalomként bemutató tárgyakat találtam. Itt az akasztófák, elégetett könyvek, széttépett Lenin-portrék mellett van egy lehallgató helyiség is, ahova kis kör alakú ablakokon lehet belesni. A negyedik terem, ismét nemzeti színű falakkal, a Kádár-korszak mindennapjait ismerteti bronzszobrokkal, Kádár irodájával, beszédének kivetítésével. Az utolsó terem az 1956-os forradalom emlékezetét, átértékelését mutatja be kortárs művészek munkái által (pl. a 301-es parcella emlékműpályázat pályaművei, ’56-os emlékműpályázat pályaművei).
Szerintem a kiállítás érdekes és fogyasztható formába csomagolta mindazt, amit tudni érdemes az ’56-os forradalomról és az azt követő politikai, társadalmi folyamatokról. Ajánlom azoknak, akik szívesen belepillantanának az eddig nem látott, forradalmi témájú „ihletésekbe”.
(fotó: mnm.hu)
