a nyolcker tematikus blogja

Neked nyolc?

A nyomdászszakszervezet palotája - a Gutenberg-Otthon története

2017. május 06. - presijudit

elso.jpg

Józsefvárosi helytörténeti kalandozásaink negyedik állomása a Gutenberg-Otthon, amelyet Budapest egyik legszebb szecessziós palotájaként tartanak számon.

A Gutenberg-Otthon a róla elnevezett Gutenberg téren található, közvetlenül a Rákóczi tér mellett. Bár a szecessziós palota korántsem a régi fényében tündököl, az omladozó fehér vakolat alatt még mindig felismerhető régi pompája. Az épület ma műemlékvédelem alatt áll.

Az 1866-ban megalakult Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegyesülete sokáig szorgalmazta egy saját egyesületi bérház építését. Az 1905-ös évi közgyűlésen aztán elfogadták a benyújtott indítványt, és megkezdődhettek az építés és telekvétel előmunkálatai. Az építkezésre két lehetséges helyszínt találtak: a Damjanich utcai árvaház telkét, amelynek 220 000 korona volt az ára, valamint egy telket a Gyöngytyúk utcában (mai Gyulai Pál utca). Bár először az utóbbi mellett döntöttek, mivel az a város középpontjában feküdt, végül a telket túl drágának találták ahhoz képest, hogy a helyén csak egy háromemeletes épületet lehetett volna felhúzni, és az udvar sem volt egy nagyterem céljára előnyösen felhasználható. További keresgélés után aztán a Sándor tér 4. alatt található egyemeletes házat nézték ki maguknak, a telkét pedig 346 000 koronáért vették meg. (1946-ban nevezték át Gutenberg térré.) A beérkezett tervrajzok közül végül Vágó László és József műépítészek tervei győztek, amiket három műépítész-szakértő is átnézett és felülbírált: Korb Flóris, Pecz Samu és Lechner Ödön. Az építkezéshez szükséges kölcsönt 46,5 évre fették fel, és az építkezés 1906. május 3-án a régi épület lebontásával végre elkezdődhetett.

Az 1906. június 1-jén megjelenő Typographiában ez áll: „Az egyik öreg háznak, mely a Sándor-téren állt, történetét nem ismerjük, de még azt sem tudjuk, hogy történt-e ebben a házban valaha valami nevezetes dolog, ami minket, nyomdászokat érdekelne; azt azonban tudjuk, hogy ennek a régi háznak a helyén egy új, hatalmas palota épül, amelyben a nyomdászokra nézve – talán nevezetes dolgok történhetnek.”

szeretlekmooo.jpg

forrás: szeretlekmagyarorszag.hu

Az építkezés azonban nem indult zökkenőmentesen. Már rögtön június 1-jén a földmunkások tartottak sztrájkot azért, hogy a napibérüket 20 fillérrel megemeljék, de ez csak fél napig tartott. Júliusban aztán a kőművesek sztrájkoltak egy napig, mert három munkatársukat elbocsátották, de a hónap végén újabb elégedetlenség tört ki a közöttük, azt végül a napibér emelésével tussolták el. Végül további munkássztrájkok és elbocsátások után az építést maga Vágó József vette át, és az egyesülettel együtt önerőből húzták fel a házat. „Ez a hatalmas épület, amelyet az egyesület erejével teljesen önerőnkből létesítettünk, méltóan fejezi ki a szervezkedésben rejlő óriási erőt és az összetartás hatalmát.” A ház teljes építési költsége 939 000 koronára rúgott, ünnepélyes felavatása 1907. október 13-án volt. Az ünnepélyről két nappal később így írt a Népszava:

„Vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődött a Gutenberg Otthon fölavatóünnepe. Már 9 órakor gyülekeztek az egyesület tagjai a földszinti díszteremben. (…) Tíz órakor, a nyomdászdalkör éneke után Krausz Soma, az egyesület elnöke szép beszéd kíséretében nyitotta meg a házavató díszközgyűlést. Beszédében meleg szavakkal üdvözölte az egyesület még életben lévő s az ünnepélyen megjelent alapítóit, és köszönetet mondott a házépítő bizottságnak az építés körül kifejtett fáradalmas munkálkodásáért. Üdvözölte továbbá a különböző egyesületek megjelent képviselőit, valamint az építőművészeket, kik nemcsak a nyomdászságot, de Budapestet is egy hatalmas, rendkívül szép palotával gazdagították. (…) Délután 1 órakor a díszközgyűlést közös ebéd követte, amelyen a meghívottak több pohárköszöntőben ünnepelték a házépítő egyesületet.”

A Népszava szerint Vágó József és Vágó László feladata mindenképp nehéz volt, mert „egyrészt bérlakások építésével az egyesület befektetett tőkéjének kellő biztosítását kellett elérni, másrészt a nyomdászmunkásság hivatali és egyleti helyiségeit kellett elhelyezni, sőt ezenkívül óriási díszterem is van az épületben, mely színielőadások tartására alkalmas.”

szeretlekmagyarorszg.jpg

forrás: szeretlekmagyarorszag.hu. A belső udvar, két emelettel lejjebb található a díszterem.

Az épületben 38 elegánsan kialakított lakás kapott helyet négy emeletsoron, a lakók pedig a Főherceg Sándor téren kialakított bejáraton közlekedtek. A legfelső, ötödik emeleten táncterem is volt, később azt sportteremmé alakították. Az emeletekre két tágas lépcsőház, valamint egy személy- és egy teherfelvonó vezetett fel. A lakásokban cserépkályhával melegítettek. Emeletenként falikút is volt a teherlift melletti részen, a vicemester ezekből merítette a vizet a folyosók és lépcsők mosásához. De minden emeletre jutott mosókonyha és szárítóhelyiség is. Maga Lechner Ödön is itt lakott, az ötödik emeleten lévő műterem lakásában, ahogy az épület tervezője, Vágó József is.

Az egylet helyiségeinek bejárói a Kölcsey és a Bérkocsis utcákból nyíltak, mindkét oldalon külön lépcsővel, amik csak a félemeletre vezettek fel. Itt irodák, olvasó-, játszó, előadó és gyűléstermek voltak, de még könyvtár is. A két egyleti bejáratot egy 30 méter hosszú csarnok kötötte össze, ami a díszterem előcsarnokaként, ruhatárként és buffet-ként is működött.

wikiped.jpg

Díszterem. forrás: wikipedia.hu

A díszterem a tulajdonképpeni udvar alatt, két emeletsorral lejjebb volt kialakítva, ugyanakkora méretben, színpaddal és öltözőkkel felszerelve. „Az udvar tágas, napos, üde. Simára meszelt falain semmi építészkedés, semmi gipsz, e téren talán a legmerészebb eddig Budapesten. Egyetlen dísze a vaskorlát és a falakat díszítő majolika burkolat.” A földszint utcára néző részeit különböző üzletek foglalták el, így például az Intim étterem és az Intim kávéház, ezek bejárata a Sándor tér (mai Gutenberg tér) felől volt. A homlokzaton nyomtatást ábrázoló képeket helyeztek el, amiket Kernstock Károly festőművész tervezett. Az épületet belülről színes üvegablakokkal díszítették Róth Miksa üvegfestő munkáival. A személyliftben a padot zöld bársonyhuzattal vonták be, a főlépcsőházat a rézkorlát mentén pedig piros kókuszszőnyeg borította. „A hallban és a lépcsőházi fordulókban öntött terrazzoburkolat készült a könyvnyomdász címerrel, bennük kapcsolódó G és O betűk, a Gutenberg Otthon névrövidítéssel, de ilyen monogram díszítette a rézből készült ajtókilincseket és zárakat is” – írja a Népszava.

forrás: szeretlekmagyarorszag.hu

Az épületet végül 1948-ban államosították, így megszűnt a szakszervezeti tulajdon. Lakásleválasztások révén majdnem megduplázódott a lakások száma, 38-ról 64-re nőtt. A 70-es években pedig nagytatarozást tartottak, amikor a ház tetején lévő két szobrot levették, a lépcsőházi ablakokból az ólomüveget kiverték, a korábban műremekeknek számító felvonókat jellegtelen szerkezetekké alakították át, a rendszerváltást követően pedig folyamatos felújítási munkálatokon esett át az épület. A nyomdászszakszervezet 2000-ben végül a háznak csak egy részét kapta vissza, mert a 90-es években a bérlakásokból társasház alakult, az önkormányzat eladta a bérlakásokat a bentlakóknak. (A lakások pedig egykor azzal a szándékkal épültek, hogy a bérleti díjak a nyomdászszakszervezet anyagi biztonságát garantálják.)

 

források: magyarnyomdasz.hu; drkuktart.blog.hu

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://nekednyolc.blog.hu/api/trackback/id/tr1012483597

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.