a nyolcker tematikus blogja

Neked nyolc?

Elszabadultak az indulatok a Múzeum körúton március 15-én

2017. március 17. - mardora

marc15_3.jpg

A veszekedés, szitkozódás, sípolás és ujjal mutogatás jellemezte idén is a március 15-ei nemzeti ünnepet. A Nemzeti Múzeumnál tartott ünnepség a pártpolitikai összetűzések színtere volt, a ’48-as forradalomról és a márciusi ifjakról kevés szó esett.

Az Astorián elhaladok a sarkon gyülekező, Orbánt kifütyülni tervezők csoportja mellett, majd az aluljáróban megállok egy pillanatra szétnézni: az egyik oldalon a rendőrök sorfalat állnak, a metrókijáraton özönlenek a kokárdás polgárok a Nemzeti Múzeum felé. Hirtelen sípszót hallok fentről, majd egy idősebb hölgy rám néz, és lenézően a szemembe mondja:

A díszes banda itt fog majd fütyülni… elmebeteg gyerekek…

-arckifejezéséből ítélve arra céloz, hogy én is a kifütyülőkhöz tartozom, pedig a közelükben sem vagyok. A rágalom onnan ered, hogy Juhász Péter, az Együtt elnöke csoportos kifütyülést szervezett az állami ünnepség idejére, hogy kifejezze nemtetszését Orbán Viktor és a jelen politikai helyzet iránt, és az egyik csoport éppen az Astoria sarkán gyülekezik. Ennek köszönhetően már érkezésem után három perccel szembesülök a nemzeti ünnepekhez már szinte hozzátartozó gyűlölködéssel és előítéletekkel, így nem túl jó szájízzel indulok tovább a Múzeum körútra.

Úgy tervezem, hogy nem megyek be a tömeg közepére, hogy tudjak közben mozogni, ezért a múzeum Bródy Sándor utca felőli oldalán, a villamossínek vonalában mozgok az ünnepség ideje alatt. Kedves arcú nyugdíjasok vonulnak karon fogva a Múzeum elé, de látok fiatalokat is családdal vagy barátokkal.

Négy éve vagyunk itt Pesten, és még egyszer sem voltunk az ünnepségen, úgyhogy kíváncsiak voltunk. Így jobban átérzi az ember az összetartozást

- mondja egy gimnazista lány, aki két barátnőjével érkezett. 

Egy huszonéves fiú bevallása szerint már évek óta rendszeresen részt vesz a nemzeti ünnepek hivatalos megemlékezésein:

Szerintem az egész munkaszüneti nap meg ilyesmi azt a célt szolgálja, hogy az ember megálljon, és kicsit visszagondoljon, hogy miért is van ez az egész.

A Himnusz és a Nemzeti dal után Tarlós István főpolgármester beszéde következik. Ekkorra már beszivárognak az ünneplők közé a kifütyülők. Ezt akkor veszem észre, amikor hirtelen az akció közepén találom magam: kiabálások, fütyülés, indulatos összeszólalkozások – van sorosozás, menekültezés, oroszbérencezés – csak úgy kapkodom a fejem. A sípolók egyébként két irányból közelítették meg az ünneplő tömeget, az Együtt a Kálvin téren is felállított egy standot:

Itt gyülekeztek Büki Zoltánék is, lehettek vagy harmincan. Büki azt kérte tőlük, hogy (…) fennhangon mondják el véleményüket a rendszerről, amíg a kormányfő beszél. Egy Együtt-tag azt mondta, hogy a tiltakozók között ő egy ismerős arcot sem látott, ám a ruházatuk alapján a Kálvin térnél kétszázan is lehettek a szélsőjobbról érkező sípolók

- írja a hvg.hu.

Ennek ellenére a jelen lévő többség úgy érzékeli, hogy pár tucat tiltakozó akarja megzavarni az ünneplésüket, és a hivatalos szervek kommunikációja is erre utal: a Honvédelmi Minisztérium Nemzeti Rendezvényszervező szerint: az ünnepségen "húszezer békés ünneplő mellett ötvenöt-hatvan rendzavaró jelent meg"- írja az Index.hu. Utólag kiderül, hogy ezek a becslések nem helyénvalóak, mert több százan vannak:

(…) A síposztó pontoknál 700 sípot osztottunk ki. A rendezvény területén belül pedig további több mint 100 síp került kiosztásra, sokan a sípolók közül, pedig nem is kértek, mert hoztak magukkal. Az Együtt Facebook oldalára posztolt élő videóban is több mint néhány tucat sípoló látszik

- írta az esemény után az Indexnek az Együtt sajtófőnöke.

Az ünnepelni vágyókat zavarják a történések, egyesek próbálnak elmenni a környékről, de vannak, akik szóváltásba keverednek. A vitatkozókat hirtelen több tucat security-s és rendőr bevonulása teszi helyre. Az ünnepségen egyébként is rengeteg rendőr van, akik ugrásra készen állnak az időnként összeverekedni készülő, többnyire nyugdíjas állampolgárok szétválasztására.

Amint a pódiumra lép a miniszterelnök, a helyzet fokozódik, óriási hangzavar, fújolás, füttyszó. A tüntetők különféle rigmusokat skandálnak a sípolás mellett: „Viktátor!, Orbán takarodj!, Börtönbe!”
Az Orbán-beszédből semmit sem hallani azon a környéken, ahol állok. Megkérdezek néhány, a szitkozódástól tartózkodó, látszólag ünnepelni vágyó orbánistát, mit gondolnak Juhászék akciójáról. A legtöbben felháborítónak tartják, hogy egyesek megzavarják az ünnepet:

Szerintem teljesen felesleges, nem értem, hogy miért kell ilyenekkel megzavarni egy ilyen ünnepet, amikor az a fontos, hogy összetartozunk. Szomorú, hogy minden nemzeti ünnep a politikáról szól. Nekem nem erről szól

- mondja egy fiatal lány.

Ha még el is tekintünk az ilyen politikai dolgoktól, akkor is tök szomorú, hogy megzavarnak egy ünnepet. Ha fordítva lenne, akkor is ezt mondanám, hogy szerintem az szomorú, hogy az emberek összefognak, meg akarnak ünnepelni valamit, meg akarnak valamiről emlékezni, és vannak, akik ezt megzavarják

– mondja egy huszonéves lány.

Semmi közünk hozzájuk. Mi az unoka miatt jöttünk ki, hogy lássa a jövőt. Mindenkinek szíve joga, hogy mit csinál

- mondja egy nyugdíjas korú férfi.

Sok emberben heves indulatokat korbácsol az állandó, hangos sípszó. Többen próbálják a tüntetőket „letapsolni”– a sípolók arca előtt, agresszívan csapkodnak a kezükkel, és eközben szemmel verik egymást.

A kifütyülést egyébként a rendőrség az ünnepség előtt próbálta megtiltani, de a Fővárosi Törvényszék végül felülírta a határozatot. Emiatt egy harminc év körüli férfi ismerősének fennhangon panaszkodik, látszólag szándékosan keresi a konfliktust: 

Ezt nem gondoltam volna, azt hittem, el vannak különítve a normális ünneplőktől. Ez a kommunista maradvány-bíróság hibája.

Rögtön ezután a hátam mögött egy idős néni is felcsattan:

Kiraknám a migránsok közé, ott lehet dudálni!

Megszólítok egy látszólag békés, halkan méltatlankodó hölgyet, aki kérdésemre szintén hangulatba jön:

Nagyon lehetetlenek az emberek. Azért nem tudok ünnepelni, mert nem hallom ezektől a dögöktől. Hát már ’48-ba is bele kell kötni, csak mert így szeretjük? Nagyon sajnálom, hogy a mostani rendőrök nem viselkednek úgy, ahogy a Gyurcsány rendőrei- beverni a szájukat.

Azt veszem észre, hogy időközben az út másik oldalára sodródtam, rengeteg ember van a körúton, mozdulni is alig bírok. A beszéd végén az egyik oldal lelkesen tapsol, a másik oldal egy utolsó, mindent beleadó sípolásba kezd. 


A tömeg oszlani kezd. Néhány lelkes, politikai nézeteit kinyilvánítani vágyó ember még próbálja téríteni a hazaindulókat, vagy éppen az aktuális tv-stábot. A rendőri sereg után, a hangszóróból kiszűrődő aláfestő népzenét hallgatva lassan én is elindulok a metró irányába.

 

fotók: roska
videók: a szerző

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://nekednyolc.blog.hu/api/trackback/id/tr8912340369

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.