Október 8-án szombaton, a lakhatás világnapján szervezte meg A Város Mindenkié szervezet a lakhatáshoz való jogért tüntetők 6. menetét. A felvonuláshoz 30 civil egyesület és csoport csatlakozott, akik együtt fogalmazták meg követeléseiket a kormányhoz és önkormányzatokhoz.
Forrás: Közös Civil Társaság Facebook oldala
„Eljön azonban az idő, amikor az embereknek elegük lesz már az elnyomás megalázásaiból. Eljön az az idő, amikor az embereknek elegük lesz abból, hogy a kizsákmányolás és a mindennapos igazságtalanság mélységébe taszítsák őket.” Martin Luther King szavaival indította beszédét Oláh József, amikor többek között ő is színpadra állt a 8. kerületi Erzsébet téren, hogy az Idetartozunk Roma Közösségi Hálózatot képviselve kiálljon a lakhatáshoz való jog mellett. Rajta kívül más szervezetek is képviseltették magukat, akik tenni-akarásra, összetartásra és jogaikért való harcolásra biztatták a jelenlévőket.
Megismerhettük néhány kilakoltatott személyes történetét és kálváriáját, amit a helyi önkormányzatokkal kellett megvívniuk, sikertelenül. A felszólalók élesen bírálták a kormányt és a CSOK-ot. A programra áldozott 100 milliárd forintból ugyanis 7100 bérlakást lehetne építeni, vagy 14 300 bérlakást felújítani, ami 30-40 000 ember lakhatását biztosítaná. Alternatívaként említik meg, hogy ebből a pénzből egy olyan méltányos lakásfenntartási rendszert lehetne bevezetni, ami közel 3 millió embert segítene lakása fenntartásában.
„Azt akarjuk, hogy az állam ne a lakástulajdon megszerzésének támogatására költsön, hanem arra, hogy mindannyian tényleg fenn tudjuk tartani a lakásainkat. Legyen szabályozva az albérleti piac, és ne lehessen senkit elhelyezés nélkül az utcára kirakni. Senkitől se vegyék el a gyerekét szegénység miatt, és legyen valós kiút a hajléktalanságból. Senkinek se kelljen döntenie, hogy egyen vagy lakjon!” Az AVM aktivistájának, Pósfai Zsófinak a szavai a lakhatási válság leglényegesebb problémáit foglalják össze: az állami támogatások más helyre történő koncentrációját, az albérlet piac szabályozásának hiányát, az elhelyezés nélküli kilakoltatás lehetőségét és a biztonságos krízisszállások hiányát. Többször is elhangzott, hogy a kormány a szociális törvény módosításával áthárította a feladatot és ezzel a felelősséget is az önkormányzatokra. Kánikulában vagy fagyban nekik kellene megoldaniuk a hozzájuk tartozó emberek védelmét és elszállásolását. A Népszavának nyilatkozó polgármesterek azonban arról panaszkodnak, hogy a feladatot megkapták ugyan, de az ehhez szükséges forrást nem.
A szombati lakásmenet egy európai szintű megmozdulás része volt, októberben ugyanis nem csak Budapesten, hanem Európa szerte több városban is akciókat szerveznek a kilakoltatások és a lakáspiac spekulációi ellen. Egy olyan társadalomról beszéltek a felszólalók, ahol az empátia és a szolidaritás mára már szitokszóvá vált. Éppen ezért - megmutatva, hogy teljesen még nem vesztek ki a társadalomból ezek a képességek - a menetet ételosztással kezdték, majd a menet végén, a II. János Pál pápa téren, újabb lelkesítő és szívszorító beszédeket hallhattak a résztvevők. A felszólalások ott is hasonló üzenetet közvetíttek: „Méltó lakhatás nélkül nincs emberi méltóság!” A Kettős Mérce Facebook oldalán közvetített élő bejelentkezésének köszönhetően azok is követhették, vagy éppen visszanézhetik a program eseményeit és az elhangzott beszédeket,- többek között én is -, akik nem voltak jelen a lakásmeneten.
